A nyár első napjaiban a rendelkezésünkre állt a
zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
igazgatónője, Győrffyné Könczöl Tímea egy rövid terjedelmű interjúra. A
városunkról, Zalaegerszegről kérdeztük.
- Mindig a városban élt?
Nem, nem is zalaegerszegi, de Zala megyei születésű vagyok. Zalaegerszegtől 25 km-re, Pacsán születtem. Nem zeneiskola növendék voltam, hanem egy kihelyezett tagozaton tanultam. Középiskolát, és a főiskolát is teljesen más városban végeztem. Dolgozni jöttem ide, 1987-ben kezdtem Zalaegerszegen dolgozni.
- Mivel foglalkozott?
Amióta végeztem a főiskolán, 1985-ben, azóta tanítok, s ezen a pályán vagyok zenetanárként. Előtte tanulóként is erre a pályára készültem, már 28 éve tanítok, és 9. éve vezetem az iskolát.
- Kulturális szempontból Ön szerint mennyit változott az elmúlt egy-két évtizedben a város?
Nagyon színes lett, tehát maga az alapfokú oktatás is nagyon sokszínű. A zene, a néptánc, a klasszikus balett, a modern tánc, a képzőművészet mind jelen van, amiből a kisgyermekek válogathatnak, miből szeretnének tanulni, és fejlődni. Nagyon sok amatőr együttes van, és nem csak a zenére kell itt gondolni, hanem a táncra. Meg kell becsülni ezeket az értékeket, amik a városban jelen vannak. Ami örömteli, hogy nagyon sok a fiatal, akiket ezekbe be tudnak vonni, s én bízom benne, hogy a kultúráért mindig is szomjas lesz itt a városlakó ember, s magába szívja. Az lenne jó, ha minél nagyobb korosztály tudna ebben művelődni.
- A technikai fejlődés Ön szerint milyen hatással volt az itt élő emberekre, és a turizmusra?
A városban rengeteg fesztivál található. Nézzük meg, hogy 15-20 évvel ezelőtt meg tudott volna-e valósulni mindez ilyen színvonalon? Akár több helyszín összekapcsolásával, akár az internet segítségével nagyon pozitív irányba mozdult el ez a városban is, de nem csak a városban, hanem ország- és világszerte befolyásoló tényező.
- Mit hiányol a városban? Milyen módon lehetne a turistákat hosszabb tartózkodási időre ösztönözni?
Az a rossz a városban, hogy nyáron kevésnek találom a programokat, akkor úgy kiürül a város, azok sem mozognak, akiknek teszik. Ennek legfőbb mozgató eleme, hogy kevés a pénz a kultúrára, amit mi is érzünk és tapasztalunk. Nem lehet úgy a városba jó produkciókat vonzani, helyben elkészíteni, hogy ahhoz nem párosul pénz. Abban kellene gondolkodni, hogy minél több olyan rendezvényt kellene életre hívni, ami az itteni turistát estére bevonzza a városba. Nagyon jó a fürdési-, és a pihenési lehetőség, de kikapcsolódásra is kell gondolni, ebben nyáron kicsit gyenge a város.
- Sokszínűnek/érdekesnek találja a város építészeti emlékeit?
Igen. Ha körbemegyünk a városban a szobrok, a régi épületek, azoknak a gondozása megfelelő emberi igényekre találtak, bár biztos, ha még körbenéznénk, vannak olyanok, amik kicsit elhanyagolt állapotban vannak, de nagy hangsúlyt fektet a város arra, hogy megmaradjanak az utókornak is. Akár a főteret nézzük, a főutcát, a bíróság épületét, ha sorba mennénk ezeken. Persze, ha kijövünk a centrum részből, akkor már egy másik időszakot élünk meg az építkezés terén, de hát ez mindenhol így van, természetes dolog, hogy minden kor hozza a maga stílusát.
- Mennyire változtak a fiatalok számára a munka lehetőségek?
Nem csak a fiatalnak, az idősebb korosztálynak is nehéz, s ezért van, hogy az idősebb az röghöz kötött, marad a városban, próbál itt boldogulni. A fiatalabbak most már "mobilabbak", idegen nyelvtudás miatt is bátran kacsingatnak külföldre, ahol boldogulásukat látják. Én bízom benne, hogy életük végéig nem szeretnének ott élni, de biztos, mindig nehéz lesz a visszakapcsolódás a szülőföldhöz, mert minél többet távol élünk, a mindennapjainkat megnehezíti a visszatérés. Úgy látom, hogy ez országos szinten nehéz, mindenkinek, csak a fiataloknak több az esélyük a továbblépésre.
- Mi a véleménye a mostani tinédzserekről, és az Ön 17-18 éves koráról?
Könnyű elképzelnem, mert a lányom 21 éves, így kicsit mindkét időt a magaménak tudhatom. Mindegyiknek van jó oldala, és nehéz oldala. Az én időmben, ami befolyásolta a helyzetet: nyugodt családi hátterem volt, nem volt ennyi válás, nem ismerték a szüleim akkor még azt, hogy munkanélküliség. Nem csak a családi fészek melegét értem biztonságnak, hanem az anyagi biztonság is meg volt. Nem volt ennyi technikával felvértezve az életünk, az első ajándék, amit kaptam - nagyon örültem neki - egy monokazettás magnó volt. A mai fiataloknak ez már semmit nem jelent, mára már csak régiségkereskedésben lehetne ilyet mutatni. Nyugodtabb volt az élet, nem volt ennyi bizonytalanság a gyerekek között, mint a
- Milyenek voltak régen a rendezvények, és zenés szórakozóhelyek?
A mai fiatalok sokkal korábban már elmehetnek otthonról az éjszakába, ezt nem tartom jónak. Pont az a korosztály, a 20 évesek, majdhogynem kiöregedtek a mostani diszkókból, s volt egy olyan időszak néhány évvel ezelőtt, mikor ez a korosztály nem talált itt helyet, ahol elmehetne kulturált körülmények között szórakozni. Régen megvoltak a jó kis presszók, remek hangulattal, kis bárzenével, lehetett mellette beszélgetni, baráti társaságok alakulhattak ki, visszajáró vendégek voltak, meg lehetett minden téren találni azokat a szórakozási lehetőségeket, amiket épp igényelt az ember. A mai fiatalok a "tüm-tüm" zenére mennek, az ő kommunikációjuk egymás között teljesen más, mint a mi időnkben. Ezért is alakultak át ezek a szórakozóhelyek. Már nincsenek meg a régi hangulatos kis helyek, mint például a Kossuth utcán volt a Tulipán presszó, az Aranybárány-bár, ami azért igényelt egy kis eleganciát. Bár nem voltak olcsó szórakozóhelyek, mégis meg tudtuk fizetni.
- Hallott már az őszi randevúról?
Hallottam már róla, de nem tudom, hogy mit takar.
- Ha programajánlatot kellene tennie egy turistának, Zalaegerszeg mely vonzerőit emelné ki?
Attól függ, hogy mit szeretne. Úgy kikapcsolódni, hogy csak fürdéssel és hasonlókkal. Például egy négytagú család eljön. Napközben a strandon, javasolnám, hogy látogassanak el a Falumúzeumba, hogy megismerhessék Zala megye összegyűjtött értékeit, mellette az Olajipari Múzeumot, olyan épületeket, mint a Zsinagóga, a Bíróság épülete, a Levéltár épülete, színházi előadásokat, attól függ melyik évszakban jönnének. Télen a kőszínházat, nyáron pedig a nagy sikerű Kvártélyházat. Jó éttermeket, nagyon finom a zalai ételek íze, harmóniája. Kulturális szempontból nagyon jó, hogy a kvártélyház van, a Zsinagógában lehetne zenei programokat szervezni. Mivel nem egy fürdőváros Zalaegerszeg, az emberek más fürdőhelyekre mennek, s nyáron kicsit kihaltabb a város, mint a jó fesztiválokon.
- Ha visszamehetne az időben az akkori vagy a jelenlegi Zalaegerszegen élné a mindennapjait?
Már nosztalgiaként élem meg a régit, így a mostaniban. Szeretem a várost, nagyon szeretek itt élni, a családom itt él, a szakmai sikereim is idekötnek. Biztosan vannak olyan pontok, amik a mindennapi életünket most nehezítik, de ezeken túl kell lépni, amiben tudunk segítsünk, változtassunk rajta. Imádok itt élni, és ezt így szeretem. Ha nem is lesz változás, az én megítélésemben nem fog változtatni.
- Vajon mit tartogathat a város a későbbi generációk, az unokáink számára? Lehetőséget ad, a boldogulásra az életben?
Előre gondolva próbálnak olyan vonzerőt keresni Zalaegerszegnek, ami idevonzza a turistákat, de amíg nincsen munkalehetőség, akkor erről nehéz beszélni, hogy mit fog nekik majd a jövő adni. Először munka kell, s utána lehet arról beszélni. Mindenkinek az a célja, hogy ne öregedjen el a város, mert a fiataloké a jövő!
Devecz Vivien
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése