Katasztrófa turizmus - Csiza Klaudia

Katasztrófa turizmus prezentáció - megtekintés ITT

Az Eiffel-torony és a római Colosseum már nem tartozik a divatos látványosságok közé. Manapság a terrorizmus nyomai, a természeti katasztrófák és a repülőgép balesetek helyszínei a menők. Évről évre növekvő tendencia a világ idegenforgalmában, hogy a turisták fokozottan érdeklődnek az olyan helyek iránt, ahol valamilyen szörnyűség történt. Ez az új jelenség a feketeturizmus.

Turistalátványossággá vált a halálA legújabb kori fekete turizmus kezdete a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadások utáni időszakra tehető, amikor amerikaiak és külföldiek tízezrei zarándokoltak el az ikertornyok helyére tulajdonképpen azért, hogy megnézzék 3 ezer ember halálának helyszínét. Emeletes turistabuszok érkeznek a toronyházak helyén lévő emlékhelyhez és ma már újra a szuveníreket kínáló utcai árusok lepik el a területet.

Hasonló szörnyűségek helyszínei máshol is egyfajta turistalátványossággá váltak, még akkor is, ha ezeken a helyeken nevelő célzattal létesült kiállítások, múzeumok mutatják be az egykori borzalmakat. Mind közül talán a legismertebb az auschwitzi haláltábor, amely mára szintén egyfajta idegenforgalmi szereppel is bír.

A véres események helyszíneinek felkeresése az utóbbi években egyre nagyobb számú turistát vonz a világ kevésbé látogatott tájaira, a közelmúlt tragikus eseményei fokozottan érdekli az embereket - véli John Lennon professzor, a Glasgow-i Caledonian University tanára. Az emberek úgy akarnak ellátogatni egy háborús zónába, hogy közben még tart a háború, minél közelebb szeretnének merészkedni a vérhez, s ezért hajlandók komoly összegeket is fizetni. A szakember szerint az aggasztó jelenség rohamosan terjed, a feketeturisták száma egyre nő, hiszen mindenkit érdekel az emberi természet sötét oldala, s az emberek által elkövetett szörnyűségek - véli a professzor.

Az internet és a média szerepét különösen fontosnak tartják a szakértők a jelenség terjedésében, hiszen az olyan mozifilmek, mint a Schindler listája, a JFK, vagy éppen az Oroszlánszív bemutatása után a történetekben szereplő helyszíneket ellepték a rajongók és érdeklődők.

Az auschwitzi koncentrációs tábort évente 700 ezer látogató keresi fel, miközben új helyszínek kerülnek fel a feketeturisták célpontjai közé, s ezek közül csak az egyik a már említett World Trade Center helyén tátongó gödör.

A feketeturizmus talán legismertebb helyszíne Kambodzsa, ahol a turisztikai bevételek jelentős százaléka származik abból, hogy ezrek keresik fel a vörös khmerek egykori rémtetteinek helyszíneit. A Choeung Ek-i kivégzések helyszíne, vagy a Tuol Sleng börtön kínzókamrái nem kevesebb, mint 200 ezer látogatót vonzanak évente, s ezek 90 százaléka külföldi turista. Mára már Pol Pot, a véreskezű diktátor bádoglemezzel fedett sírhelye valóságos zarándokhellyé vált, ráadásul a befolyó dollár-ezrekből sok esetben épp azok részesülnek, akik egykor maguk is a vörös khmerhez tartoztak.

A professzor szerint ez utóbbi esetben az a fő probléma, hogy Kambodzsa még távol van attól, hogy szembenézzen és leszámoljon véres múltjával, s ezeket a helyszíneket csak a bevételek miatt mutatják be a külföldieknek, nem pedig azért, hogy mindenki tanuljon a szörnyűségekből.

A feketeturizmus egyik legbizarabb megnyilvánulása, amikor a turisták egy repülőgép-, vagy vonatszerencsétlenség helyszínét keresik fel tömeges számban. A skóciai Lockerbie is egy közülük. A kisváros fölött robbantották fel 1988-ban a PanAm amerikai légitársaság Boeing 747-esét, s a roncsok a város házaira zuhantak. A katasztrófa helyszínén létesült emlékhely is turistalátványosság lett.

A természeti csapásokat követő katasztrófa-turizmus szintén ebbe a kategóriába tartozik. Mindenki emlékszik a 2004. december 25-i dél-kelet ázsiai pusztító szökőárra, amelyben közel 300 ezer ember vesztette életét. A katasztrófa egyik legborzasztóbb eleme volt, amikor az ár elvonulása után a külföldi turisták fényképezővel, kamerával járták be a lerombolt falvakat, városokat és jelenlétükkel gyakran a még tartó mentési munkálatokat is akadályozták. A cunami, illetve annak nyomai egyébként azóta is turistalátványosságként szolgálnak Thaiföldön, a legtöbb kirándulóhajó idegenvezetője megmutatja a lelkes turistáknak, hogy például Phi-Phi szigetén meddig ért a víz a szökőár idején és hogy mely szállodákat nem tudták még azóta sem felújítani. A leginkább gyomorforgató látvány mégis, amikor az utcai árusok a katasztrófáról készített videofelvételeket árulnak hatalmas standokon, s várnak komoly bevételeket a DVD-k és videokazetták árusításából.

Thaiföld egyébként a 2006-os katonai puccsot is arra használta fel, hogy a negatív megítélésű helyzetből hasznot kovácsoljon. A kitűnő ország-marketingnek köszönhetően a turisták inkább poénnak fogták fel a Bangkok utcáin járőröző katonák látványát és még mosolygós fényképeket is készítettek a tankok ágyúcsövénél magukról.

A feketeturizmus legújabb sláger-desztinációi közé tartozik az ukrajnai Csernobil, az 1986-os atombaleset helyszíne, az ázsiai, vagy dél-amerikai hírhedt börtönök, a németországi Colditz egykori hadifogolytábora, az északír Belfast, vagy a tavalyi palesztin-izraeli háborúban érintet Bejrút városa is - derül ki a Guardian összeállításából.

Vissza a hetvenes évekbe

„Előre a szocializmus útján…” – Így éltünk a hetvenes években című kiállítást látogatta meg osztályom, a Göcseji Múzeumban. A tárlaton, mint egy időutazásban, visszarepültünk a hetvenes évekbe, a Kádár János féle diktatúra fénykorába. A kor hétköznapi életének színtereit jeleníti meg, annak sajátosságait, különlegességeit „mesélik” el.

A kiállítás első állomása egy garázs, amelynek középpontjában az úgy nevezett „csettegő” áll, ami fontos kelléke volt a háztáji gazdaságnak. Láthattunk május elsejei felvonulást, gárdistával és egy zászlót vivő párral illusztrálva. Beleolvashattunk egy régi, általános iskolás olvasónaplóba is. „Munkahelyünk” névvel, egy berendezett irodához érkeztünk, s ott Zalaegerszeg egyik első számítógépét vizsgálhattuk meg közelebbről, a Practicomp 4000-et. Elcsodálkoztunk a számítógép méretén, inkább szekrényhez hasonlított.

A hetvenes években kezdtek elterjedni a presszók, s talán a mai életben már nehéz elhinni, de akkor az emberek munka után még beültek egy kávéra, de ez ebben a rohanó világban szinte lehetetlen.

Tovább lépve megtekinthettünk egy, a korban sok jellegzetességgel bíró nagyszobát. A szekrény tetején alkoholos üvegek, a falakon kézi készítésű munkák és az ekkor elterjedő televízió. A tárlatvezető hölgy bekapcsolta számunkra, s a gyerekek akkori egyik kedvence a „Kukorí és Kodkodá” című mesét láthattuk. Majd Hofi Géza előadásai következtek.

Betekintést nyertünk egy bölcsödébe is, ami a tompa színek miatt talán komornak tűnhetett, de ennek ellenére sok kreatív és képességfejlesztő játék volt már akkoriban is. Ifjúsági- és úttörőtáborban pedig egy emeletes vaságy, és a táborhoz nélkülözhetetlen fürdőruha és forrónadrág volt kiállítva. Ekkor nagyon jellemző volt az iskolai köpeny, ami talán ma is létezhetne, hisz nem lenne megkülönböztetés, hogy ki milyen öltözetet visel, ki mennyire szegény vagy gazdag.

Az utcákon, mint közlekedő eszköz a Babetta és a Csepel Camping kerékpár voltak láthatóak, valamint egy babakocsit toló anyuka, rajta az évtized ruhadarabja a „dzsörzé”.

A tárlatot kiegészítették a megtekinthető kisfilmek, fotósorozatok, dalok, valamint a mágneses plakát puzzlek.

Érdekes kiállítás, hisz nagyon sok tárgyat, kiegészítőt már felfedezhettünk nagyszüleink, dédszüleink házaiban, s sok mesét talán még mi is ismerünk a hetvenes évekből.

Horváth Szabina és Boldizsár Laura 12.E

"Zalaegerszeg szeretlek" verseny

Zalaegerszeg szeretlek

A verseny két célcsoportot szólít meg.

I.       Verseny általános iskolák 8. osztályos tanulói részére

A versenyt zalaegerszegi és Zalaegerszeg környéki általános iskolák körében hirdetjük meg.

A vetélkedő célja: megismertetni a helyi gyerekekkel szépülő városunk értékeit, közelebb juttatni őket a természethez, a vidéki gyerekeknek megmutatni a városban rejlő lehetőségeket.

A vetélkedő témakörei:

·        Természeti adottságok: erdők, vizek, védett természeti értékek

·        Múzeumok, műemlékek, kültéri szobrok, emlékművek

·        Kulturális lehetőségek: fesztiválok

·        Térképismeret

·        Gasztronómia: helyi-regionális specialitások

·        Zalaegerszegen születet és itt élő művészek, híres emberek, alkotásaik

·        A város díszpolgárai

A verseny 3 fordulós, levelezős

1.      forduló: totó+játékos feladatok

      Benyújtási határidő: november vége

Téma: Természeti, és ember alkotta értékek, vonzerők

2.      forduló: rajzverseny

Benyújtási határidő: január vége

A rajzverseny témája a lehetséges fejlesztések legyenek. A gyerekek rajzos formában valósítsák meg vágyaikat. Nekik mi hiányzik Zalaegerszeg városából?

3.      forduló: teszt+játékos feladatok

Benyújtási határidő: március közepe

Téma: Zalaegerszegen született és itt élő művészek megismerése, alkotásaik.

A verseny zárásaként, a beküldött feladatok javítása után, április elején a legjobb helyezést elért tanulóknak egy felfedező-kincskereső játékot tartunk Zalaegerszeg városában.

Legyen ez a jutalma a legjobban teljesített diákoknak!

II. Verseny 9-11.évfolyamos gimnáziumok és szakközépiskolák tanulói számára

Az ötlet a 2013.09.14-én Zalai Hírlapban megjelent újságcikk alapján született:

Fogalmazzák meg a diákok, hogy milyen lehetőségekre, rendezvényekre vágynak a megújított Dísz téren. Írjanak egy, maximum két oldalas esszét az általuk elképzelt kulturális fejlesztésekről.

Megújul a Dísz tér és környezete

„A zalaegerszegi belváros-rehabilitációs program funkcióbővítést célzó részeként hamarosan megújul a Dísz tér, majd a projekt második ütemeként a polgármesteri hivatal előtti tér. A látványterveket az Egerszeg Fesztivál idején a városháza előtt lehetett szemrevételezni. Néhány évvel ezelőtt még a Kazinczy tér átépítése szerepelt az elképzelések között, most mégis a Dísz tér és környéke lett a fókuszpont.” /Pánczél Petra/

A versenykiírás és az eredmények továbbításra kerülnek a város vezetéséhez. A díjátadás a városvezetéssel egyeztetve az Egerszeg Fesztiválon kerülne lebonyolításra.

A legjobb diákokat és felkészítő tanáraikat könyvvel jutalmaznánk.

Háriné Eszéki Marianna

Millei Ildikó

Páterdombi SZKI lelkes diákjai

kép: zalamedia.hu

VI. Belvárosi Szüret és a Páterdombi Szakképző Iskola

Páterdombi Szakképző Iskola is. Iskolánk számára ez nagy megtiszteltetés volt, hisz a gasztronómia és vendéglátás világa is szerves része az oktatásnak. Három osztály vett részt a rendezvényen, s két szakmai oktatónk kísért minket az úton. Oktatási intézményünk gyakorlati óráin szükséges felszolgáló, illetve szakács öltözetben vonultunk fel. Boldogan és büszkén sétáltunk végig a Kossuth Lajos utcán és örömmel vittük a gyümölcskosarakat.

Az idei évben hatodszor került sor a zalaegerszegi Belvárosi Szüret és Zalai Teríték megrendezésére. A fesztivál szeptember első hétvégéjén várta a látogatókat. A megnyitó ünnepségre, melynek szerves részévé vált a szüreti felvonulás, meghívást nyert oktatási intézményünk, a

Jó volt látni a sok vidám zalaegerszegi és Zalaegerszeg környéki nézelődőt. Az utca őszi díszbe öltözött. Az igényes faházikókból igazi magyar termékek, sajtok, édességek, fából készült játékok csábították vásárlásra az embereket. Este többen elmentünk a koncertekre.

A fesztiválon az Asbóth Sándor Gyenesdiási Lovasbandérium huszárai vezették a vonulókat, őket követte a városi fúvószenekar, a majorett, és néptánc csoport, majd iskolánk után traktoros kocsin, a Nefelejcs Nyugdíjasklub énekelt. A kedves nyugdíjasok örültek a fiataloknak, és élvezettel integettek nekünk. A Csány László szobortól indulva, a Kossuth Lajos utcán végig, egészen a Széchenyi István téren álló nagyszínpadig sétáltunk. Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyitotta meg a háromnapos programforgatagot. A látogatók főleg zalai, de más tájegységről érkező borokat is megkóstolhattak, míg a színpadokon fellépők szórakoztatták a közönséget.

Horváth Szabina és Boldizsár Laura 12.E

[INTERJÚ] Győrffyné Könczöl Tímea Zalaegerszegről

A nyár első napjaiban a rendelkezésünkre állt a zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatónője, Győrffyné Könczöl Tímea egy rövid terjedelmű interjúra. A városunkról, Zalaegerszegről kérdeztük.

- Mindig a városban élt?
Nem, nem is zalaegerszegi, de Zala megyei születésű vagyok. Zalaegerszegtől 25 km-re, Pacsán születtem. Nem zeneiskola növendék voltam, hanem egy kihelyezett tagozaton tanultam. Középiskolát, és a főiskolát is teljesen más városban végeztem. Dolgozni jöttem ide, 1987-ben kezdtem Zalaegerszegen dolgozni.
- Mivel foglalkozott?
Amióta végeztem a főiskolán, 1985-ben, azóta tanítok, s ezen a pályán vagyok zenetanárként. Előtte tanulóként is erre a pályára készültem, már 28 éve tanítok, és 9. éve vezetem az iskolát.
- Kulturális szempontból Ön szerint mennyit változott az elmúlt egy-két évtizedben a város?
Nagyon színes lett, tehát maga az alapfokú oktatás is nagyon sokszínű. A zene, a néptánc, a klasszikus balett, a modern tánc, a képzőművészet mind jelen van, amiből a kisgyermekek válogathatnak, miből szeretnének tanulni, és fejlődni. Nagyon sok amatőr együttes van, és nem csak a zenére kell itt gondolni, hanem a táncra. Meg kell becsülni ezeket az értékeket, amik a városban jelen vannak. Ami örömteli, hogy nagyon sok a fiatal, akiket ezekbe be tudnak vonni, s én bízom benne, hogy a kultúráért mindig is szomjas lesz itt a városlakó ember, s magába szívja. Az lenne jó, ha minél nagyobb korosztály tudna ebben művelődni.
- A technikai fejlődés Ön szerint milyen hatással volt az itt élő emberekre, és a turizmusra?
A városban rengeteg fesztivál található. Nézzük meg, hogy 15-20 évvel ezelőtt meg tudott volna-e valósulni mindez ilyen színvonalon? Akár több helyszín összekapcsolásával, akár az internet segítségével nagyon pozitív irányba mozdult el ez a városban is, de nem csak a városban, hanem ország- és világszerte befolyásoló tényező.
- Mit hiányol a városban? Milyen módon lehetne a turistákat hosszabb tartózkodási időre ösztönözni?
Az a rossz a városban, hogy nyáron kevésnek találom a programokat, akkor úgy kiürül a város, azok sem mozognak,  akiknek teszik. Ennek legfőbb mozgató eleme, hogy kevés a pénz a kultúrára, amit mi is érzünk és tapasztalunk. Nem lehet úgy a városba jó produkciókat vonzani, helyben elkészíteni, hogy ahhoz nem párosul pénz. Abban kellene gondolkodni, hogy minél több olyan rendezvényt kellene életre hívni, ami az itteni turistát estére bevonzza a városba. Nagyon jó a fürdési-, és a pihenési lehetőség, de kikapcsolódásra is kell gondolni, ebben nyáron kicsit gyenge a város.
- Sokszínűnek/érdekesnek találja a város építészeti emlékeit?
Igen. Ha körbemegyünk a városban a szobrok, a régi épületek, azoknak a gondozása megfelelő emberi igényekre találtak, bár biztos, ha még körbenéznénk, vannak olyanok, amik kicsit elhanyagolt állapotban vannak, de nagy hangsúlyt fektet a város arra, hogy megmaradjanak az utókornak is. Akár a főteret nézzük, a főutcát, a bíróság épületét, ha sorba mennénk ezeken. Persze, ha kijövünk a centrum részből, akkor már egy másik időszakot élünk meg az építkezés terén, de hát ez mindenhol így van, természetes dolog, hogy minden kor hozza a maga stílusát.
- Mennyire változtak a fiatalok számára a munka lehetőségek?
Nem csak a fiatalnak, az idősebb korosztálynak is nehéz, s ezért van, hogy az idősebb az röghöz kötött, marad a városban, próbál itt boldogulni. A fiatalabbak most már "mobilabbak", idegen nyelvtudás miatt is bátran kacsingatnak külföldre, ahol boldogulásukat látják. Én bízom benne, hogy életük végéig nem szeretnének ott élni, de biztos, mindig nehéz lesz a visszakapcsolódás a szülőföldhöz, mert minél többet távol élünk, a mindennapjainkat megnehezíti a visszatérés. Úgy látom, hogy ez országos szinten nehéz, mindenkinek, csak a fiataloknak több az esélyük a továbblépésre.
- Mi a véleménye a mostani tinédzserekről, és az Ön 17-18 éves koráról?
Könnyű elképzelnem, mert a lányom 21 éves, így kicsit mindkét időt a magaménak tudhatom. Mindegyiknek van jó oldala, és nehéz oldala. Az én időmben, ami befolyásolta a helyzetet: nyugodt családi hátterem volt, nem volt ennyi válás, nem ismerték a szüleim akkor még azt, hogy munkanélküliség. Nem csak a családi fészek melegét értem biztonságnak, hanem az anyagi biztonság is meg volt. Nem volt ennyi technikával felvértezve az életünk, az első ajándék, amit kaptam - nagyon örültem neki - egy monokazettás magnó volt. A mai fiataloknak ez már semmit nem jelent, mára már csak régiségkereskedésben lehetne ilyet mutatni. Nyugodtabb volt az élet, nem volt ennyi bizonytalanság a gyerekek között, mint a mai világban. Nem volt az a nagyon szegény, és nagyon gazdag, s annak a lépcsői. Ennek ellenére picit irigy vagyok rájuk, mert nyitottabbak az új dolgok felé, ők már a számítógép világába születtek, több nyelven tanultak, mi pedig egy nyelvet tanultunk, ami az orosz volt, ha pedig akartunk magán úton tanulhattunk angolt vagy németet, természetesen még az általános iskolában. Nem irigylem abban őket, hogy kilátástalannak látom a családalapítás lehetőségét, úgy induljanak neki az életnek, hogy nyugodtan egzisztenciát tudjanak felépíteni. S azért sem vagyok irigy, mert én jól érzem magam a bőrömben, s azok a fiatalok, akik most élik ezt a világukat, segítsük őket, mint pedagógus, mint szülő, mint ember. Tudjunk egymásra számítani.
- Milyenek voltak régen a rendezvények, és zenés szórakozóhelyek?
A mai fiatalok sokkal korábban már elmehetnek otthonról az éjszakába, ezt nem tartom jónak. Pont az a korosztály, a 20 évesek, majdhogynem kiöregedtek a mostani diszkókból, s volt egy olyan időszak néhány évvel ezelőtt, mikor ez a korosztály nem talált itt helyet, ahol elmehetne kulturált körülmények között szórakozni. Régen megvoltak a jó kis presszók, remek hangulattal, kis bárzenével, lehetett mellette beszélgetni, baráti társaságok alakulhattak ki, visszajáró vendégek voltak, meg lehetett minden téren találni azokat a szórakozási lehetőségeket, amiket épp igényelt az ember. A mai fiatalok a "tüm-tüm" zenére mennek, az ő kommunikációjuk egymás között teljesen más, mint a mi időnkben. Ezért is alakultak át ezek a szórakozóhelyek. Már nincsenek meg a régi hangulatos kis helyek, mint például a Kossuth utcán volt a Tulipán presszó, az Aranybárány-bár, ami azért igényelt egy kis eleganciát. Bár nem voltak olcsó szórakozóhelyek, mégis meg tudtuk fizetni.
- Hallott már az őszi randevúról?
Hallottam már róla, de nem tudom, hogy mit takar.
- Ha programajánlatot kellene tennie egy turistának, Zalaegerszeg mely vonzerőit emelné ki?
Attól függ, hogy mit szeretne. Úgy kikapcsolódni, hogy csak fürdéssel és hasonlókkal. Például egy négytagú család eljön. Napközben a strandon, javasolnám, hogy látogassanak el a Falumúzeumba, hogy megismerhessék Zala megye összegyűjtött értékeit, mellette az Olajipari Múzeumot, olyan épületeket, mint a Zsinagóga, a Bíróság épülete, a Levéltár épülete, színházi előadásokat, attól függ melyik évszakban jönnének. Télen a kőszínházat, nyáron pedig a nagy sikerű Kvártélyházat. Jó éttermeket, nagyon finom a zalai ételek íze, harmóniája. Kulturális szempontból nagyon jó, hogy a kvártélyház van, a Zsinagógában lehetne zenei programokat szervezni. Mivel nem egy fürdőváros Zalaegerszeg, az emberek más fürdőhelyekre mennek, s nyáron kicsit kihaltabb a város, mint a jó fesztiválokon.
- Ha visszamehetne az időben az akkori vagy a jelenlegi Zalaegerszegen élné a mindennapjait?
Már nosztalgiaként élem meg a régit, így a mostaniban. Szeretem a várost, nagyon szeretek itt élni, a családom itt él, a szakmai sikereim is idekötnek. Biztosan vannak olyan pontok, amik a mindennapi életünket most nehezítik, de ezeken túl kell lépni, amiben tudunk segítsünk, változtassunk rajta. Imádok itt élni, és ezt így szeretem. Ha nem is lesz változás, az én megítélésemben nem fog változtatni.
- Vajon mit tartogathat a város a későbbi generációk, az unokáink számára? Lehetőséget ad, a boldogulásra az életben?
Előre gondolva próbálnak olyan vonzerőt keresni Zalaegerszegnek, ami idevonzza a turistákat, de amíg nincsen munkalehetőség, akkor erről nehéz beszélni, hogy mit fog nekik majd a jövő adni. Először munka kell, s utána lehet arról beszélni. Mindenkinek az a célja, hogy ne öregedjen el a város, mert a fiataloké a jövő!

Devecz Vivien

Vacsoraest 130419

Ételkészítés 130404